Dark Emptiness

Egyre több nap megy felettem el.
Csak fekszem, és minden gondolatomat
Te töltöd ki.
Félek, hogy egyszer rájössz.
Félek hogy mindez törékeny.
Te. A világunk.
Együtt.
Vagy csak én lettem azzá...

Az elmosódott pinceklubban
a rock és a tomboló emberek közt
olyan örök érvényűnek tűnik minden.
A tél. A jelen. A boldogság.
A Bibliaidézetek a monitor előtt...
Az alkohol. A mámor.
A barátság.
Csak a mosoly
hazug kis rohadék!
Kikapni csocsóban... Sokszor.
Búcsúzni. Elszakadni.
Reménykedni.
Magabiztosnak lenni.
Nem ismerni félelmet.
Ingoványos talajra lépni,
és állva maradni.
Még ha elő is kerül a gyenge pontunk,
és az élet all in-t mond felettünk.
Minden nap meghalni egy kicsit -
mígnem elfogyunk.
Senkivé lenni,
hogy végre, először lehessek valaki.