Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed.
Lehetnél te is, lehetek én is az az egy..."
Észre venni a napsütést az esőben... A megbocsátást a haragban... A megoldást a megoldhatatlanban... A gyógyírt a fájdalomban... A végtelenséget a rövid időben... A reményt a reménytelenségben... Egyszerű? Lehetetlen? Inkább nehéz, de lehetséges. Otthonra lelni, miután elvették tőlünk azt. Ha a sűrű erdőben bolyongva meleg kunyhó fénye hívogat, tudni visszafordulni, mert az az otthon - bár szeretnénk - nem ránk vár. Tudni kizárni a gondolatot, hogy ez akár fájhatna is. Tudni figyelmen kívül hagyni a reményt. De enyhül-e a vágy, ha elfordítjuk fejünket? És ha nem, merre tovább? Hányféle lehetséges útvonalat tartalmaz egy ember sorsa? Miért villannak fel útvonalak, melyek akár potenciálisak is lehetnének, csak éppen máskor? Miért vagyok rossz időben, rossz helyen? ...örökké... Fog ez változni valaha is? Merre tartok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése