Dark Emptiness

A népzene parányi szüneteibe betolakodó
villamosnyikorgás.
Az egyetlen dolog, ami az elmúlt két évben állandó.
Otthonos érzés. Budapest.
Menedék.
Mint egy változást nem ismerő, vörös kaftán,
mely mindenféle időben ugyanolyan gyönyörű.

A szél ma befújta az ablakomon az elmúlás emlékét -
Amikor a várfalon ülve egy pillanatra
megfeledkeztem a dolgok mulandóságáról.
Arról, hogy minden csak egyszer történik meg.
A nyílvesszőn megcsillanó napsugár -
mint a Dunán játszó éjszakai fények.
Tengert idéző pillantás -
nosztalgikus, mély szívdobbanás;
majd könnyes szemeim csillogása.
Egy megkésett döntés: soha többé!
Egy kék fogszabályzót érintő nyári napsugár,
és az esti gyertyalángok a kis pad körül.
Egy ígéret.
Rengeteg ígéret.
Árván maradt szeretet, melyet aranyozott ládikóba zárva
a polcra tesz az ember.
Egy szerelem, melyet sosem neveztem nevén.

Egy fiatalabb férfi, aki újra szeretetet ébreszt.
Akaratán kívül.
Mikor már elhagyott a remény.
Egyszerre ad, és ragad magával mindent, amim valaha volt.
Szeretet. Mély szeretet, mely magyarázatra vár még.

Tejfehér ködbe burkolózott jövő.
Enyém a döntés.