Dark Emptiness

1.
Mindig van egy pillanat.
Mikor véget ér. Minden.
Az addigi élet.
A múlt egy csapásra lezárul.
Aprócska rózsabimbó a ház sarkán.
Elcsitul a lant.
Az ösztön háborút kezd az erőltetett-nyugalommal.
Egy magas sarkú méltóságteljes kopogása
szeli át a láthatatlan harc
fulladozó csendjét.
Csak egy rakoncátlan mosoly árulja el,
hogy valami megváltozott.

2.
Vízipipafüsttel keveredő, képzelt hiány.
Kétségbeesés.
Kétely.
Sose-volt dolgok emléke jár
képzelt táncot üres szobám
fülsiketítő csendjében.
Megőrjít.
Olyanná lettem, mint egy súlyos fedővel
letakart, fulladozó láng.
Pedig maga voltam a tűz.
Mostanában sokat esett felénk az eső...

3.
...és belém hasított: álom marad.
Mindörökre.
Magával vinné a hitemet is.
Teljes erőmből kapaszkodom belé.
Félek elragadja, s
meghalok.
Menni egy úton...
Hóvihar tombol, és nem látni az ösvényt.
Könnyebb lenne feladni.
Sosem választottam a könnyebb utat.
Szikrát találni a hótakaró alatt,
s újra lángra lobbanni.
Reményt fakasztani a reménytelenségben,
semmiből.
Életben maradni levegő nélkül is.
Büszkén cipelni a sorsom.
Örökkön keresni valamit, ami tán
soha nem is létezett.